TranszTánc - Tánc, Önismeret, Lehetőség

Különös, hogy eredetileg ezen az estén erőállat táncra készültem, mert félreolvashattam a programot. A beszélgető kör elején derült fény rá, hogy az ősök a téma, ami sokkal jobban is illik a novemberhez. Emlékeztetett a születési-halálfélelmi problémáimra, az újra előbukkant páni félelmeimre. Árpi indítója a magány élményéről úgy tűnt, megérintette a résztvevők némelyikét, mert rövid időn belül megszólaltak. Az első két nő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, a fiúkkal való kapcsolatom, nehézségeim, gyakori veszekedéseim, és valami karmikus deficit hatja át a velük való létezésemet. Ezt már tudtam. Azok a nők is haragról beszéltek ( a szülés/születés vagy épp az attól való félelem fájdalmáról, ami korlátként terel.....) .és jönnek a könnyek. Váratlanul érintett mindez. Nem is értem, hová zártam el magamban, ami pedig nagyon felszínen volt bennem az elmúlt hetekben, heves érzelmi kitörések formájában is. A sírásomból ítélve mégis valami elfojtás félébe került. “Milyen minőségeke...

A műhely ízelítő a Transztánc Rituálén keresztül felmerült élmények Gestalt terápiás szemléletű feldolgozásból. A Transztánc Rituáléban kikerülhetetlenebb a találkozás, azzal akik épp vagyunk, lehetünk. Jobban megjelenhet önmagunk egésze, és a hangok keltette érzésekre reagáló testünk, érzéseink támogatnak, a teljesebb megélés felé. A Transztánc sötétjében, megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége, és a látás, mint legfontosabb érzékszervünk elveszti dominanciáját - bekötött szemmel táncolunk. Több figyelmet kaphatnak gyakran elhanyagoltabb részeink. A Gestalt terápia szemléletében az itt és most megélt helyzet ítélkezés nélküli tudatosításával kerülhetünk közelebb a választás szabadságához, hidat építve a Transztánc Rituáléból és a hétköznapok lehetőségei felé. https://www.pszinapszis.com/vasrnap-relax-terem/2019/4/7/mondok-rpd-transztnc

"Transztánc közben teljesen elhagyhatom a sok elemző, mérlegelő, kételkedő, megítélő gondolatom. Minden alkalom egy új élmény. A légzés segítségével kiengedek mindent magamból, amire igazából nincs szükségem és kapcsolódhatok olyan belső részeimmel amire sokkal többször érdemes lenne hallgatnom. Belefeledkezem a zene, a ritmus és az ismétlődő mozgás felszabadító erejébe. Kendővel letakart szemeim befelé fordítják a figyelmem, ami sokkal felszabadítóbb élmény, mint ez elsőre hangzik bárkinek. Nem mindig könnyű és nem is mindig kényelmes ez a meditációs forma, mégis kitűnő alkalom mindig, hogy elfogadóbb és szabadabb önmagammal talalkozhassam. Köszönöm Erikának és Árpinak hogy ennyire biztonságos teret és időt biztosítanak nekünk mindehhez!" 2018.01.18 - Németh Ákos

Amikor eltűnnek a megszokott keretek, szóhoz juthatnak végre addig alárendelt részeink. Legtöbben a gondolkodásnak rendelik alá működésüket, főleg testüket, érzelmeiket. Egy biztonságos vészhelyzetben szembesülhetünk igazán, önmagunkkal. Nem akinek gondoljuk magunkat vagy szeretnénk lenni, hanem akik épp vagyunk. Gestalt-terapeutaként tudatosodott igazán bennem, hogy a változás ebből a helyzetből indulhat el. A transztáncban megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége, és a látás, mint legfontosabb érzékszervünk elveszti dominanciáját. Egyénileg változó időre még az agy is feladja megszokott irányító funkcióját, és lehetővé válik, hogy a megszokott működés helyett közelebb kerüljünk teljes önmagunk megéléséhez. Megváltozik a kapcsolódás: a TranszTánc ban a közel teljes izoláció az alapja a megélésnek. A gyökerei, a rituális transz-utazások évezredek óta fontos részét alkotják a törzsi kultúráknak. Újszerű megközelítésében egyesítjük ezeknek az ősi szertartásoknak gazdagságát n...

„A transztánccal kezdődött a vele való ismerkedésem. A hagyományos kultúrákban megfigyelték, hogy a természet jelenségei, az embert körülvevő dolgok állandó mozgásban vannak, a tűz, a víz, a levegő, a föld, az állatok, és ennek van egy energiaáramlása. Ezt az áramlást érthetjük meg legjobban, ha a természetben fellelhető mozdulatokat, ritmusokat átvesszük, utánozzuk. Ebből a szándékból, ebből a mozgásból alakult ki a transztánc. Ilyen értelemben már az anyukája hasában úszkáló baba is transztáncos, átveszi az anya szívobbanásának ritmusát, az őt körülvevő környezet energiaáramlásával együtt mozog, folyamatos transzban lehet. Jaj, most hogy ezt írom, de jó lenne ott bent lenni...Vajon meg lehet-e innen érteni, hogy milyen az, folyamatos egységben lenni az engem körülvevő valamivel? Vajon a vágyakozás is megszűnne? Mi volna azzal az érzésemmel, hogy valaki vagy valami örökké hív, és nekem mennem kell, mi volna az elhivatottságommal, a valamit elérni akarásommal? Időnként visszamegyek...

"Hosszú kihagyással voltam megint transztáncon. Jó így közösségben táncolni, otthon negyed óra múlva abbahagyom, itt meg két, azaz kettő órán keresztül jártam a táncot kendővel bekötött szemmel, azért ez már állóképesség, nem? Mindig várok valami kis csodát is, pedig nem akarok elvárásokkal indítani, de hát beszélhetek én magamnak, elvárás márpedig van, és kész. Attól van, hogy néhányszor már megtapasztaltam ebben a jó kis módosult tudatállapotban egyet s mást, és naná, hogy akkor mindig arra ácsingózom. Hát, nem és nem, a csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni, jön, ha jönni akar, ha meg nem, hát tojik rád. Ilyenkor az a bajom, hogy az agyamban vagyok, pedig éppen az a célom, hogy legalább a tánc idejéig hagyjam az öltözőben. Hát jó, azért voltak különleges felvillanások is, ezeket nem mesélem el, megőrzöm magamnak. A mozgás viszont egyértelműen remek volt, az egész testemet átmozgatta........." Singer Magdolna, író Csak teszem a dolgom

Amíg a jól megszokott távolságban maradunk, addig többnyire a szokás energiája visz tovább. Együtt vagyunk és mégis külön, vészhelyzetek nélkül és csapdában. Közös magány. Kikerülve az intimitást, akár el is bújhatok a falam mögé, nem kell megmutatnom magam, nem derül ki, ki is vagyok igazán. Együtt is lehetünk, de nem tudlak támogatni és te sem engem. Falat vonunk magunk köré, bezárva az érzékeny területeket, ezen keresztül túlélve kapcsolatainkat. Gestalt-terapeutaként tudatosodott bennem, hogy az igazi változás akkor történik meg, amikor megélem, hogy ki vagyok egy helyzetben igazán. A transztáncban megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége, és a látás mint legfontosabb érzékszervünk elveszti dominanciáját. Egyénileg változó időre még az agy is feladja megszokott irányító funkcióját, és lehetővé válik, hogy a megszokott működés helyett közelebb kerüljünk teljes önmagunk megéléséhez. Megváltozik a kapcsolódás: a  TranszTánc ban a közel teljes izolác...

".....ugyanaz a másfél óra, ugyanazzal a zenével, ugyanabban a térben és emberek között annyifélét jelentett nekünk, ahányan vagyunk. Egy negyvenes hölgy például megköszöni a csapat biztató jelenlétét, azt meséli, a véletlen érintésekből is a támogató erőt érezte. A mellette ülő lány azonban ennek az ellenkezőjét élte meg, azt, hogy a tánc közben ezek az érintések kizökkentették és kifejezetten bántóak voltak, mintha visszahúznák. Volt, aki szült és született egyszerre, más a táncban, számára is váratlanul és meghökkentően, erotikus élményt élt át, épp az a lány, aki sírásra számított. – Nekem nagyon küzdelmes volt – szólal meg valaki nagyon halkan. – Fájdalomra számítottam inkább – árulja el –, erre a sok küzdelemre egyáltalán nem. – Én végigéltem az életem – mondja a velem szemben ülő fiú –, megszülettem, éltem és meghaltam. Láttam magam a saját temetésemen – meséli. Más érzetek sokaságáról számol be, arról, hogy nem képeket látott, hanem különféle hangulatok futo...

Ahogy növekszünk, lassan megtanuljuk, hogy azt lássuk, amit gondolunk, érzünk és elfeledjük, hogyan tudjuk azt gondolni, amit látunk. A látás válik legfőbb érzékszervünkké és megszokott reakcióink kialakítják testtartásunk. Mindaz, amit érzékelünk, átalakul tapasztalaink szűrőjén át. Sokszor nagyon nehéz visszatérni érzékszerveink alapjaihoz. Főleg, amikor életünk során nehezen megélhető élményeink alapvetően változtatták viszonyunkat a külvilággal. Ebből a létállapotból repít ki minket a Transztánc Rituálé. Mondok Árpád http://www.pszinapszis.hu/18/?q=hu/node/920

Másfél éve gyökeresen megváltozott az életem, amiről tudom, hogy egy fontos újjászületés számomra, mégis, az első fél év rendkívül nehéz volt. Depressziós lettem, féltem, és számtalan megválaszolatlan kérdés tombolt bennem. Olyan kérdések, amelyekre a tudatos énem képtelen volt válaszolni. Ekkor kezdtem el rendszeresen transztáncra járni. Ez szabad tánc, bekötött szemmel (így nem kezdesz el másokat nézni, és ők sem néznek téged), speciális légzéssel indítva, folyamatos, dinamikus zenére. Amikor létrejön a transzállapot, egyszerűen csak elkezdenek beáramlani a válaszok – még azokra a kérdésekre is, amelyeket fel sem mertem tenni. Rendkívüli segítséget jelentett nekem ez a folyamat. Elkezdtem végre tisztán látni, hogy mi történik velem, és mit kell tennem. Hálás vagyok mindenkinek, aki lehetővé teszi mások számára a transz állapotok megtapasztalását. Sarkadi Krisztina http://www.hosnok.hu/noi-onismeret/mit-hozhat-az-ujjaszuletes/

" Tegnap igazán elégedett lehettem magammal, már ami a mozgást illeti. Bár tudtam, hogy este transztáncra megyek, mégis elmentem a szokásos túrámra és begyűjtöttem a hegyen az illatokat, a madárcsicsergés és patakcsörgés hangjait, no meg a szépséges látnivalókat, amennyire csak képes voltam. Mert hogy néha úgy érzem, kevés befogadó kapacitással rendelkezem, vagy pedig az élmény sok, nem is tudom. Transztáncon nagyon régen voltam utoljára, és éppen töprengtem, hogy jól esne mostanában, meg aztán meg is nézném, mi van bennem, és mi vár rám a jövőben? Erre a vágyamra válaszként jött egy hírlevél, hogy szombaton lesz éppen. Így aztán rohanvást mentem. Voltak már mélyebb élményeim is, mint a tegnap esti, sajnos eléggé bent maradtam az agyamban. De azért még így is sokat hozott a konyhára. Először is, azt láttam, egész jó a lelkiállapotom, nincsenek eltitkolva önmagam elől fájdalmak és rossz érzések – mert bizony volt már, hogy feltörtek ilyesmik, bármivel is áltattam...

Így ír rólunk a Nők Lapja: "........A dobok ütemes hangja segíti a tudatállapot-változást. Nem kell előre tudni, mi fog történni, önfeledten jó mozogni. A mozgásmeditációban a hangok, a ritmus és a sötétség olyan határhelyzetet teremtenek, amelyben ráláthatunk lényünk rejtett zugaira. A test korlátai oldódnak, és csak rajtunk múlik, milyen messzire jutunk az elengedésben." http://www.nlcafe.hu/eletmod/20130722/test-es-lelek-egeszseg-mozgassal/

"1. Mi is ez tulajdonképpen? A transztánc egyfajta mozgásmeditáció, amiben fontos szerepe van a gyógyító hangoknak, a dinamikus ütős ritmusoknak és a légzési technikáknak, amelyek együttesen megváltozott tudatállapotot eredményeznek. Ebben az állapotban jöhet létre a spirituális ébredés, a mentális tisztánlátás és a lelki-testi egyensúly.  A mai transztánc az ősi rituálékat modern technikákkal ötvözi, így pl. a kendő fontos szerepet játszik a különféle tudatállapotok előidézésében. Az ember öt érzékszervvel rendelkezik: a látási (vizuális), a hallási (auditív), a tapintási (kinesztetikus), a szaglás (olfaktorikus), és az ízlelési (gusztatorikus), ám a vizuális érzékelés általában elnyomja a többi négyet. A kendő általi sötétség fokozza a hatodik érzéket, az intuíciós készséget, ami segít felfedezni a párhuzamos valóságokat, összpontosíthatsz a belső tapasztalataidra és a látomásaidra, így választ találhatsz azokra a problémáidra is, amik sokszor megoldhatatlannak tűnnek. 2. K...

"........Nehéz szavakba önteni mindazt, ami ezután bennem történt. Nem volt ismeretlen számomra a transzállapot, hiszen számtalan szabad táncban, körtáncban megéltem már ezt. A furcsa az volt, hogy be van kötve a szemem, és fogalmam sincs, merre lehetnek a többiek, hol vannak a falak, merre indulhatok. Ez a pici szorongás jó darabig kísérte a táncomat. Néhányszor hozzáértem másokhoz, ám mivel azt tapasztaltam, hogy komolyan nem ütközöm bele senkibe, egyre bátrabban ugráltam, sétáltam. Egy idő után kifejezett boldogságot és szabadságot éltem át. Annak a bizalmát és örömét, hogy bár tele van a terem ugráló, kiáltozó vagy éppen a földön fekvő emberekkel, mégis van helyem! Elférek, és szabadon haladhatok. Egy idő után azzal próbálkoztam, merre és meddig mehetek, kerestem a határokat, a kimozdulást, az irányváltást, a lépkedést az ismeretlen sötétségben. Egy idő után eltöltött a határtalan boldogság: szabad vagyok és elfogadható! Minden egyes lépésem lehetőség a változásra. Néha ...

A transztánc olyan mozgás, ami saját belsődbe visz a fizikai mozgáson keresztül. Azért, hogy a külső világ ne befolyásoljon, behúnyod a szemed, vagy bekötöd. Dinamikus zenére, dobok hangjára táncolsz, ugrálsz, mozogsz, vagy éppen fekszel a földön. Terajtad múlik, hiszen belsődet táncolod, és táncoddal befelé, magadba igyekszel. A Transztánc rituálé, ősi sámán kultúrákban találjuk meg alapját. Az dinamikus ütős ritmus, a légzési technika, az erőállat vagy erőtárgy léte és a segítők tudata meghívja azt az érezhető de meg nem magyarázható teret, a nem hétköznapi valóságot, amiben könnyebb egótól független lelkeddel találkozni. A Transz-Táncot a nyugati világba Wilbert Alix és Frank Natale hozták el, én több helyen, vezetővel, csoportban is kipróbáltam, amire legteljesebb érzetként emlékezek, az Fekete Erika és Mondok Árpád vezette alkalmak egyike volt. Ma is előttem van az a rajz, amit "kimentettem", megéreztem ebből a nem hétköznapi valóságból. Szerző: Kozma Emese Kinga...

2010. 04.09 Megismerni önmagunkat, bölcsülni sokféleképpen lehet. Például, ha „elengedjük a fejünket”, lecsendesítjük a gondolatainkat, vagyis meditálunk. A Transztánc Rituálé azonban alkalmazkodva a ma emberének életmódjához is, pont az érzékek túlhalmozásával juttat el egy ilyen állapotba, a légzés, zene és tánc segítségével. A Transztánc gyökerei a rituális transz-utazások, évezredek óta fontos részét alkotják az animisztikus és a keleti misztikus kultúráknak. A Transztánc újszerű megközelítésében egyesítjük ezeknek az ősi szertartásoknak gazdagságát néhány hatékony modern módszerrel. Eredményként hozzáférünk lényünk és az univerzum mélyebb rétegeihez, bepillantást nyerünk a valóság hétköznapi érzékelése mögött húzódó misztikus vagy másképp a tudattalan végtelen világához juthatunk el. A TranszTánc egy olyan keret, amelyben a szándék, a légzés, a megváltozott érzékelés, a speciális hangok a zene és az ezek által indukált mozgás együttesen hozzák létre azt ...

Szombat este egy olyan táncon voltam, ami nem a már ismert és megszeretett 5 ritmus extatikus tánc, hanem egy teljesen más jellegű. Ez egy transzlégzéssel egybekötött mozgás, amit mindannyian bekötött szemmel végzünk. A zene is más, ütemes dobolás, amire valamiféle sámánisztikus jellegű tánccal lehet reagálni. Ezzel a légzéssel kb. 4 %-kal több oxigén jut a sejtekbe, aminek a hatására egy megváltozott tudatállapotba kerülünk. Csináltam már ilyet, de tánccal még soha, és ez sokkal könnyebb volt, mert a mozgás is segítette a légzést és a transzba kerülést. Két és fél óra folyamatos tánc volt, ami alatt az elején feltett kérdésünkre világos válaszok, tiszta meglátások érkeztek. Utána egy elcsendesedett, relaxált állapotban még feküdtünk a földön, amikor még tovább zajlottak bennünk a folyamatok. Végül csendben, félhomályban, mécsesek fénye mellett őrizve a mély élményt, lerajzoltuk, amit megtapasztaltunk. Azt gondolom, egy ilyen tánc alatt többet megtudhatunk önmagunk titkos mélységeiből...