Bejegyzések

A Transztánc: önismereti út, lehetőség

Fogantatásunktól kezdve tanuljuk milyen a minket körülvevő helyzethez kapcsolódni. Ezeknek a kapcsolódásoknak mindig megvan a maga egyéni ritmusa. Gyors, lassú, ismerős, váratlan vagy épp észrevétlen.
Felnőtt fejjel ezek legtöbbször beleolvadnak hétköznapokba. Talán jobban felismerhető, amikor észrevesszük milyen közelíteni az elalvás felé. Vagy amikor imádkozom, meditálok. Nem hétköznapi tudatállapotok. Mégis létünknek fontos helyzetei lehetnek ezek, ha időt hagyunk neki, észrevesszük.

Anyánk méhében saját szívünk ritmusa anyánk szívéhez igazodik. A születés során a szülőcsatorna ritmikus mozgásához igazodva születünk meg. Születésünk után a levegő ki és beáramlásának élménye csatlakozik mindehhez. Nincs gondolat, nincs érzés, az érzékszerveink biztos támasztéka adja tiszta kapcsolataink alapját. Észrevételen.
Ahogy növekszünk, lassan megtanuljuk, hogy azt lássuk, amit gondolunk, érzünk és elfeledjük, hogyan tudjuk azt gondolni, amit látunk. A látás válik legfőbb érzékszervünkké és…

Minden alkalom egy új élmény

"Transztánc közben teljesen elhagyhatom a sok elemző, mérlegelő, kételkedő, megítélő gondolatom. Minden alkalom egy új élmény. A légzés segítségével kiengedek mindent magamból, amire igazából nincs szükségem és kapcsolódhatok olyan belső részeimmel amire sokkal többször érdemes lenne hallgatnom. Belefeledkezem a zene, a ritmus és az ismétlődő mozgás felszabadító erejébe. Kendővel letakart szemeim befelé fordítják a figyelmem, ami sokkal felszabadítóbb élmény, mint ez elsőre hangzik bárkinek. Nem mindig könnyű és nem is mindig kényelmes ez a meditációs forma, mégis kitűnő alkalom mindig, hogy elfogadóbb és szabadabb önmagammal talalkozhassam. Köszönöm Erikának és Árpinak hogy ennyire biztonságos teret és időt biztosítanak nekünk mindehhez!" 2018.01.18 - Németh Ákos

Itt feliratkozhatsz a Transztánc alkalmakról szóló hírlevélre

* kötelező megadni