Tudat és tudattalan határán: a transztánc

Szerző:Jánosi Vali

Elsötétített teremben, sámánisztikus zenére, bekötött szemmel eksztatikusan ugráló emberek. Szólnak a dobok, és a társaság minden tagja külön-külön indul saját belső világának vándorútjára. Nem drogoznak, és nem is szektások: ez a transztánc.

Régóta szerettem volna kipróbálni a transztáncot, mert mindig is vonzottak a sámánok, indiánok tűz körüli szertartásai, valahogy sejtettem, hogy nem véletlenül maradtak fenn évezredeken át ezek a rituálék. Gyanítottam, hogy a sámán útja nem a fantázia terméke, hanem valami különös utazás a tudattalanba.

Fordított meditáció

Mondok Árpád és Fekete Erika által vezetett transztánc ennek kipróbálására adott lehetőséget. A tánc nem igényel semmiféle előképzettséget vagy különösebb előkészületet. Kell egy kényelmes ruha, egy pléd, amire a végén leheverhetek, és egy kendő, amivel bekötöm a szememet. A két vezető egy rövid bevezetőben tájékoztatott minket a tánccal kapcsolatos tudnivalókról.

"A transztánc olyan meditáció, ami pont fordítva működik, mint egy zen-buddhista elmélyülés" – magyarázza Mondok Árpád, a Magyar Transzperszonális Egyesület elnöke.

A kezdőkörben Árpád még megmutatta, miként lélegezzünk a tánc elején, hogy elérjük a transzállapotot: két kicsi belégzés az orron át, egy hosszú kilégzés a szájon keresztül. Megmutatta azt a jelet is, amire a tánc elkezdődik és végződik.
Ezen a szombat estén a téma, az álarc volt. Egy vezetett meditáció során elképzeltük a külvilág felé mutatott maszkunkat, majd lerajzoltuk a kiosztott farsangi álarcokra, és a bekötött szemünkre illesztettük. Az adott jelre pedig elkezdtük az utazást önmagunkba. Úgy öt percen keresztül együtt lélegeztünk, majd lassanként elcsendesült a csoport, és mindenki megkezdte a maga táncát.

– "Ez utóbbi egy fókuszra koncentrálja a tudatot, míg a transztánc ennek épp az ellenkezőjét teszi: nem lecsendesíti, hanem elhalmozza a tudatot mindenféle élménnyel. A tánc során elvesszük a látást azzal, hogy a résztvevők bekötik a szemüket, viszont minden más érzékszervet elhalmozunk ingerekkel. Olyan sámánisztikus zene szól, amelyben a dobok ütemes hangja segíti a tudatállapot megváltozását. Szoktunk zsályát is égetni, hogy a szaglás útján is segítsük a transzba lépést. Nem kell előre tudni, hogy mi fog történni, nem is kell akarni, hanem arra érdemes törekedni, hogy az a szándék, amivel a táncot táncoljuk, szándéktalan szándék legyen."

A transztánc minden ember számára más és más tapasztalatot jelent, sőt ugyanazon személy számára is más lehet alkalomról alkalomra.

"Ha valakiben a félelmek erősek, akkor ő ezzel fog találkozni a tánc során, még akkor is, ha nem ez volt a szándéka" – folytatja Árpád. - Amennyiben valakiben erős boldogság él, akkor hatalmas katarzist tapasztalhat. A transztánc a híd, ami felépül tudatos és tudattalan között. Tánc közben a két agyfélteke működése kiegyenlítetté válik, és az érzékelésünk kifinomodik. Bár be van kötve a táncolók szeme, mégsem ütköznek egymásnak, mert érzékelik egymás jelenlétét, és persze mi is vigyázunk rájuk."

Lépések a sötétben

Nehéz szavakba önteni mindazt, ami ezután bennem történt. Nem volt ismeretlen számomra a transzállapot, hiszen számtalan szabad táncban, körtáncban megéltem már ezt. A furcsa az volt, hogy be van kötve a szemem, és fogalmam sincs, merre lehetnek a többiek, hol vannak a falak, merre indulhatok. Ez a pici szorongás jó darabig kísérte a táncomat. Néhányszor hozzáértem másokhoz, ám mivel azt tapasztaltam, hogy komolyan nem ütközöm bele senkibe, egyre bátrabban ugráltam, sétáltam. Egy idő után kifejezett boldogságot és szabadságot éltem át. Annak a bizalmát és örömét, hogy bár tele van a terem ugráló, kiáltozó vagy éppen a földön fekvő emberekkel, mégis van helyem! Elférek, és szabadon haladhatok. Egy idő után azzal próbálkoztam, merre és meddig mehetek, kerestem a határokat, a kimozdulást, az irányváltást, a lépkedést az ismeretlen sötétségben. Egy idő után eltöltött a határtalan boldogság: szabad vagyok és elfogadható! Minden egyes lépésem lehetőség a változásra. Néha úgy éreztem magam, mint aki be van csípve, kicsit dülöngéltem, néha leültem, lefeküdtem, és hallgattam, ahogy a többiek mozognak, kiáltoznak. De mindvégig tudtam, hol vagyok, mintha a tudatosság és a képzelet peremén mozogtam volna. Csak amikor meghallottam a megbeszélt jelet, akkor döbbentem rá, hogy tökéletesen elvesztettem az időérzékemet. Úgy éltem meg, mintha csak percek teltek volna el a tánc kezdete óta, a jelzés viszont elkezdett visszahozni a valóságba, és megértettem, hogy legalább két óra telt el. Leheveredtem a földre, és hallgattam a zenét. Valaki betakart. Még percek telhettek el, amikor Árpád szólt, hogy levehetjük a maszkot és a kendőt. Mellettem teamécses égett, rajzlap és zsírkréta hevert a földön.

Aki akarta lerajzolhatta az élményeit. Még egy zárókörbe gyűltünk össze, de hogy ott mi történt, arra sajnos nem emlékszem, mert meglehetősen bódult voltam az átélt élményektől. Megnyugvással töltött el, hogy a nyitókörben nem kellett bemutatkozni, és a zárókörben sem kellett megosztani az élményeket. Az egész tánc a legteljesebb szabadság légkörében zajlott

A transztáncot bárki kipróbálhatja akár kíváncsiságból, akár valamilyen problémára keresve a választ. Van, aki azért jön, mert a tánc során az elnyomott indulatai fel tudnak szabadulni, mások a boldogságot élik meg közben, és kiegyensúlyozottabbak lesznek. Mindenesetre nem hétköznapi élmény!

http://www.pink.hu/lelek/tudat-es-tudattalan-hataran-a-transztanc-2030822