Transztánc: a szavak előtti világ

".....ugyanaz a másfél óra, ugyanazzal a zenével, ugyanabban a térben és emberek között annyifélét jelentett nekünk, ahányan vagyunk. Egy negyvenes hölgy például megköszöni a csapat biztató jelenlétét, azt meséli, a véletlen érintésekből is a támogató erőt érezte. A mellette ülő lány azonban ennek az ellenkezőjét élte meg, azt, hogy a tánc közben ezek az érintések kizökkentették és kifejezetten bántóak voltak, mintha visszahúznák. Volt, aki szült és született egyszerre, más a táncban, számára is váratlanul és meghökkentően, erotikus élményt élt át, épp az a lány, aki sírásra számított.
– Nekem nagyon küzdelmes volt – szólal meg valaki nagyon halkan. – Fájdalomra számítottam inkább – árulja el –, erre a sok küzdelemre egyáltalán nem.
– Én végigéltem az életem – mondja a velem szemben ülő fiú –, megszülettem, éltem és meghaltam. Láttam magam a saját temetésemen – meséli. Más érzetek sokaságáról számol be, arról, hogy nem képeket látott, hanem különféle hangulatok futottak át rajta, elképzelhetetlenül sokfélék, nem is tud számot adni mindegyikről. És igen, volt, aki végigsírta ezt az időt......."
Nők Lapja : https://www.nlcafe.hu/ezvan/20140518/transztanc/