bejegyzés
A sötétben egyedül vagy, de mégis egy vagy minden élőlénnyel. Felhangzanak a dobok, az imák hangjai. Meghallod a szellemek távoli hangját, a dobok lüktetése elfeledteti veled elméd zakatolását, testedet a ritmus mozgásba lendíti, hogy lelked szabadon, ismeretlen tájakra repüljön.
A rituális transz-utazások évezredek óta fontos részét alkotják a sámánisztikus és keleti tánckultúráknak. Olyan belső utazások ezek, amelyek tágítják a tér és az idő hétköznapi érzékelését. Ezzel lépésről lépésre feltárulhatnak személyiségünk rétegei, az ősök hatása vagy akár kapcsolatunk az univerzummal.
A TranszTánc rituáléval az ősi szertartások ereje válik a ma embere számára hozzáférhetővé. Egyesíti a gyógyító hangokat, dinamikus ütős ritmusokat, légzési technikákat, melyek együttesen segítenek meghívni egy megváltozott tudatállapotot, amelyből kialakulhat a spirituális ébredés, a mentális tisztánlátás, az érzelmi egyensúly és a testi egészség.
Wilbert Alix és Frank Natale a TranszTánc megalkotói az ősi tudást a ma embere számára tették elérhetővé, megértve az animisztikus/sámáni kultúrák örökét és tudatossá téve azt a hetvenes évektől kezdve saját kisérleteik eredménye révén. Magyarországon Fekete Erika és Mondok Árpád Wilberttől tanulva ad lehetőséget bárkinek, hogy a sötétben változva a TranszTánc segítségével a fényben újra nőni tudjon.
A TranszTánc középpontjában a gyógyulás és a szellemhez fűződő kapcsolatunk áll. A sötétség közösségében táncolva párhuzamos valóságok nyílnak meg, amelyekben szembesülhetünk a hétköznapokban megoldhatatlannak tűnő problémáink gyökerével. Megszokott énünk eltűnik; kapcsolatba lépve felsőbb énünkkel problémáink átértéklődnek feloldódnak.
