• ·

    A hangokról

    Február 10. én volt Transztánc újra. Ennek egyik fontos eleme a hang, a hangszóró. Rajta keresztül válik érzékelhetővé a zene, ami támogatja az élményt. Segít figyelni a ritmusra és ha megfelelő a hangja, teljessebbé teszi a figyelmet, a test érzékelésének támogatásával. Az élmény egy része az elég (de még nem túl 😉 ) hangos mélyeken…

    További információk →

  • ·

    Terhek, küzdelem, tisztulás

    Különös, hogy eredetileg ezen az estén erőállat táncra készültem, mert félreolvashattam a programot. A beszélgető kör elején derült fény rá, hogy az ősök a téma, ami sokkal jobban is illik a novemberhez. Emlékeztetett a születési-halálfélelmi problémáimra, az újra előbukkant páni félelmeimre. Árpi indítója a magány élményéről úgy tűnt, megérintette a résztvevők némelyikét, mert rövid időn…

    További információk →

  • ·

    23. Pszinapszis – Csend:élet

    A műhely ízelítő a Transztánc Rituálén keresztül felmerült élmények Gestalt terápiás szemléletű feldolgozásból. A Transztánc Rituáléban kikerülhetetlenebb a találkozás, azzal akik épp vagyunk, lehetünk. Jobban megjelenhet önmagunk egésze, és a hangok keltette érzésekre reagáló testünk, érzéseink támogatnak, a teljesebb megélés felé. A Transztánc sötétjében, megszűnik a tér biztonságos érzékelésének képessége, és a látás, mint legfontosabb…

    További információk →

  • 4 kérdés a Transztáncról

    „1. Mi is ez tulajdonképpen? A transztánc egyfajta mozgásmeditáció, amiben fontos szerepe van a gyógyító hangoknak, a dinamikus ütős ritmusoknak és a légzési technikáknak, amelyek együttesen megváltozott tudatállapotot eredményeznek. Ebben az állapotban jöhet létre a spirituális ébredés, a mentális tisztánlátás és a lelki-testi egyensúly. A mai transztánc az ősi rituálékat modern technikákkal ötvözi, így pl.…

    További információk →

  • ·

    Minden alkalom egy új élmény

    „Transztánc közben teljesen elhagyhatom a sok elemző, mérlegelő, kételkedő, megítélő gondolatom. Minden alkalom egy új élmény. A légzés segítségével kiengedek mindent magamból, amire igazából nincs szükségem és kapcsolódhatok olyan belső részeimmel amire sokkal többször érdemes lenne hallgatnom. Belefeledkezem a zene, a ritmus és az ismétlődő mozgás felszabadító erejébe. Kendővel letakart szemeim befelé fordítják a figyelmem,…

    További információk →

  • ·

    20. Pszinapszis műhely

    Amikor eltűnnek a megszokott keretek, szóhoz juthatnak végre addig alárendelt részeink. Legtöbben a gondolkodásnak rendelik alá működésüket, főleg testüket, érzelmeiket. Egy biztonságos vészhelyzetben szembesülhetünk igazán, önmagunkkal. Nem akinek gondoljuk magunkat vagy szeretnénk lenni, hanem akik épp vagyunk. Gestalt-terapeutaként tudatosodott igazán bennem, hogy a változás ebből a helyzetből indulhat el. A transztáncban megszűnik a tér biztonságos…

    További információk →

  • ·

    A csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni

    „Hosszú kihagyással voltam megint transztáncon. Jó így közösségben táncolni, otthon negyed óra múlva abbahagyom, itt meg két, azaz kettő órán keresztül jártam a táncot kendővel bekötött szemmel, azért ez már állóképesség, nem? Mindig várok valami kis csodát is, pedig nem akarok elvárásokkal indítani, de hát beszélhetek én magamnak, elvárás márpedig van, és kész. Attól van,…

    További információk →

  • ·

    19. Pszinapszis Műhely

    Amíg a jól megszokott távolságban maradunk, addig többnyire a szokás energiája visz tovább. Együtt vagyunk és mégis külön, vészhelyzetek nélkül és csapdában. Közös magány. Kikerülve az intimitást, akár el is bújhatok a falam mögé, nem kell megmutatnom magam, nem derül ki, ki is vagyok igazán. Együtt is lehetünk, de nem tudlak támogatni és te sem…

    További információk →

  • Transztánc: a szavak előtti világ

    „…..ugyanaz a másfél óra, ugyanazzal a zenével, ugyanabban a térben és emberek között annyifélét jelentett nekünk, ahányan vagyunk. Egy negyvenes hölgy például megköszöni a csapat biztató jelenlétét, azt meséli, a véletlen érintésekből is a támogató erőt érezte. A mellette ülő lány azonban ennek az ellenkezőjét élte meg, azt, hogy a tánc közben ezek az érintések…

    További információk →

  • ·

    18. Pszinapszis műhely

    Ahogy növekszünk, lassan megtanuljuk, hogy azt lássuk, amit gondolunk, érzünk és elfeledjük, hogyan tudjuk azt gondolni, amit látunk. A látás válik legfőbb érzékszervünkké és megszokott reakcióink kialakítják testtartásunk. Mindaz, amit érzékelünk, átalakul tapasztalaink szűrőjén át. Sokszor nagyon nehéz visszatérni érzékszerveink alapjaihoz. Főleg, amikor életünk során nehezen megélhető élményeink alapvetően változtatták viszonyunkat a külvilággal. Ebből a…

    További információk →